Nem is tudom,mivel kezdjem,lehet azt kellene először leírnom,hogy jutottam a blog világába.Hónapok óta gondolkozom az íráson,csak visszatartott az,hogy esetleg nem tetszik senkinek,és feleslegesen fogok írni. Ez az opció természetesen fennáll,de majd az idő és az olvasók eldöntik ezt. Kategóriára nem igazán tudom eldönteni mit is fogtok látni,a múlt és a jelen történéseit szeretném megosztani veletek az elkövetkezendő időkben.Vicces,lehangoló és átlagos sztorikat tervezek.

Egy kicsit magamról: 24 éves melósember vagyok,hajtok reggeltől estig éhbérért,bár ezzel nem vagyok egyedül szerintem,ebben az országban nagyon sok hozzám hasonló tróger található.Lényegében járom az országot egy csoportvezetővel(Zoli) egy új emberkével(Gyuri) és főként betoncsöveket süllyesztünk,meg még vagy 100 különféle melót csinálunk,amit éppen oszt a cég.A meló lényegében nehéz,a társaság fain,épp ezért nem hagytam még ott. Általában 5 napot kinnt vagyok valahol az országban,fél napot itthon a többit ahogy tehetem barátnőmmel vagy az éjszakai élettel töltöm. Na igen,barátnőm..lassan 4 éve vagyok vele,és semmiért nem hagynám ott,bár vannak kisebb viták amik a munkámmal kapcsolatosak: főleg az zavarja hogy sosem vagyok itthon...De ez már csak ilyen. És az a jó kis éjszakai élet...Az elmúlt 10 évben szépen magába szívott,ahogy csak tehette. Volt idő, hogy abbahagytam, de újra és újra visszaránt magába.. Ez már csak így megy,sajnos ahogy észrevettem nehéz megszabadulni tőle. Főleg ha az a főnököd is bennevan nemkevés dologban,és  egymást viszitek bele a dolgokba.,

Persze ettől a főnököm nem a spanom,és nem a barátom,legalábbis nem tekintünk így egymásra,csak ki megy el egyedül,egy ismeretlen városban szórakozni? Így ha tehetjük estéinket kocsmákban,bárokban piálással (és egyéb dolgokkal) töltjük,a másnapok pedig a regenerálódással meg ugye a melóval telnek,amit általában újra szétesés követ este...Ez megy már pár éve..4óra alvás,12 meló, 8 szórakozás,szervezet ki van edzve kőkeményen. Nem is tudom mi segít abban,hogy így bírjuk. Talán a sok energiaital, kávé, vagy az egyéb felpörgető dolgok,amik természetesen tönkretesznek,de ki akar unalmasan élni,mikor az élet sosem áll meg és mindíg történik valami amit nem érdemes kihagyni, Na meg ahogy tartja a közmondás: Aki sokat alszik, keveset él. Mi sokat élünk, lehet túl sokat is, de nem bánom, és nem is hagynám abba semmiért sem, csak néha nehéz eltalálni a normális és a partyélet közti egyensúlyt,van hogy túlzásokba esünk.

De ennyit szánnék jelenleg erre a témára,foglalkoznék a környezetemben levő emberek bemutatásával,akik elő fognak fordulni a történetekben.

Munkahelyi emberek:

-Főnököm a Zoli:  26 éves gazdag pénzes gyerek, nem átlagos gazdagcsávó,a meló nem büdös neki: ugyanúgy melózik ahogy én,ottvan és nem csak dumálni tud,hanem tesz is. Szinte mindig melózik,hétvégén is csak fusiban. Nagy csajozógép,kissé beképzelt de ettől normális csávó, ha hibázik bevallja,egyszóval nem egy átlagos újgazdag gyerek, tudja mi a meló és a becsület. Ő az,aki miatt mondhatom, hogy tisztelet a kivételnek...

Új kollega:Gyuri: 3 hete van velünk,ennyi idő alatt nem sokat tudok mesélni róla, állandóan a seggemben van,tőlem vár minden infót és tudást,de nem érti meg,hogy ugyanolyan utolsó senki vagyok mint ő(ez mondjuk nem teljesen igaz,góré jobbkeze lettem az elmúlt évben de ez ilyen félhivatalos dolog csupán). Boldog hogy van melója,sokáig volt meló nélküli, Olyan öreg zsivány ember érzését kelti,de majd elválik idővel,hogy valójában mit tud és milyen ember.

Bééla a másik csapatból: Hatalmas forma tag,nem bulizós értelemben,csupán pont az én ellentétem, csípem a tagot, munkában ottvan a toppon bár kicsit kasu a számolós és olvasós melókhoz,de amihez ért,azt jól csinálja. Világi spanom lett,bár nem jár el velem sehova,és nem is tudjuk egyáltalán miért állunk egymással szóba..kicsit befordult a tag. Ettől függetlenül tűzbe teszem érte a kezem.

Szmookie az olcsó csávó: Mivel kulcsfontosságú ember,csak annyit róla,hogy ő az az ember,aki segít az állandó pörgésben,természetesen egy bizonyos összegért.

Barátnő,szülők,barátok.

Asszony:  Vidéki csajszi,melózik ő is állandóan,nincs elkényeztetve,főz,mos,takarít, néha bolond és vannak dolgai,ettől függetlenül imádom és szeretem,semmiért ott nem hagynám. Immár 4 éve nem tudok ráunni sem,tökéletes párt alkotunk,csak ő nem a bulizós,inkább az otthoni fajta ember...ha teheti ki se moccan,sajnos nem jár el velem. 

Szülők: Róluk csak annyit mondanék,hogy sikeresen megmutatták,hogyan NEM kell gyereket nevelni és az életet élni.A későbbi sztorikból kiderül majd,hogy miért.

Barátok: Nos,ez egy kényes téma,1-et tudok csupán felmutatni Gergőt,ennek oka egyszerű: Nem tartok sok embert érdemesnek arra,hogy velük foglalkozzak,mivel az ismerőseim nagyrészével nincs közös témánk,magyarul nem érik el azt a szintet,amit elvárnék tőlük,hogy több dologról is el lehessen beszélgetni a társaságukban,mint a kocsi,foci,pia,pina drog. Gergővel ritkán beszélünk,ritkán találkozunk,de immár 8 éve feltétlenül megbízunk egymásban és habár elfoglaltak vagyunk a saját életünkkel,jóban és rosszban egyaránt segítjük a másikat ahogy csak tudjuk.

És szeretném az első írásom befejezni az elmúlt hetemmel.

Múlthét vasárnap a fogamból letört egy darab,egész héten úgy fájt majdnem megőrültem, de attól még melózni kellett sajnos. Fogorvos megállapította,hogy mehetek szájsebészetre,ennek a hírnek egyáltalán nem örültem,mivel oda pont nem akartam sosem kerülni. A hét első felében semmi érdekes nem történt: piálás,józanodás,sok utazás szegedre meg nagybácsalmásra és mivel hazajártunk asszonnnyal voltam,viszont szerdától beindult az élet: Vörösváron kezdtünk a területet lecsekkolni.

Csütörtökön nagy röhögések,anyázások a meló miatt,sziklás köves talaj,sok a meló vele,viszont eladható kertészeteknek,szóval hazafele telefonálás ismerősöknek,hogy ki venné meg olcsón..ekkora mennyiség senkit nem érdekelt,ment a szemétbe. Egész napos pörgés,sietség,kapkodás. Még a 2 összerakott csövet is sikerült kettészakítanunk mert egyenesbe akartuk állítani.Erről tudni kell,hogy az összerakásának a sorrendje a következő: Ragasztó a két cső közé,4 előre beépített vasnál összehegeszteni és kifugázni. Nos itt ennél a csőnél,a vasak nem előre lettek beépítve,hanem külön rácsavarozva,ami sajnos nem bírt 6 tonnát,így a daru győzött: A csavarok és a hegesztések bírták,viszont a beton nem,így hatalmas zajjal kettészakadt,mégtöbb melót csinálva ezzel.

Péntek laza,egész napos eső,cső elakadt a benti górék úgy döntöttek álljunk neki a másiknak..nem mintha sok kedvünk lett volna hozzá...nem is csináltunk sokmindent: Kimértük és leástuk a másik csövet,egyenesbe állítottuk,cégnél lepakoltuk kocsit,aztán tipli haza...nagynehezen hazaértem,elnyomtam egy jó cigit aztán alvás, Az egész hetem izgalommal telt,még most is csak a holnapi szájsebészetre tudok gondolni,tuti valami hentest fogok kapni,és nem marad állkapcsom,de legalább a kinézetemen nem tud elrontani nagyon semmit,ennél randább ember nem lehet már.

Nos,kicsit lehet összevisszaság lett ez az első írásom,nézzétek el nekem,nem akartam hirtelen a nagy történeteket mesélni,azokat későbbre tartogatom. Holnap remélhetőleg nem öl meg az orvos. Ha túlélem akkor csak örülök,ha nem akkor így jártam.

Figyelmetek és időtök köszönöm

Xtrmst '14

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.